Az énidő fontossága

2019. okt. 11. 4:44

Szinte minden ügyfelemnél megjelenik témaként az énidő, vagyis annak hiánya.
Közhelynek számít, mégis igaz, hogy ebben a rohanó világban egyre több feladattal és szereppel kell szembenéznünk, és sok esetben leghátulra soroljuk magunkat.

„Ha ezt és ezt megcsináltam, majd akkor…” – ígérjük meg magunknak rendszeresen, és szép lassan leszokunk arról, hogy figyeljünk magunkra, meghalljuk a lelkünk szavát, hogy jó lenne egyedül lenni és magunkkal foglalkozni kicsit. Vagy sokat.
Gyermekként ezt tudtuk. Én személy szerint kuckót építettem magamnak, hogy a Nővéremmel közös szobában vissza tudjak vonulni. Oda bevittem, amivel foglalkozni szerettem volna, és ott töltöttem bizonyos időket. Ez volt az énidőm.

Mi az énidő és mi nem az?

Az énidő minőségi, önmagunkra fordított idő, amit azzal töltünk, ami számunkra fontos, rólunk szól, és még véletlenül sincsenek benne feladatok, „kell”-ek. Az énidő egyedül, magunkkal töltött idő, amikor azzal foglalkozunk, amihez kedvünk van. Ha az semmittevés, akkor semmittevés.
Persze jó dolog barátokkal találkozni vagy a gyerekkel játszani és még sorolhatnám - ezeket minőségi időnek hívjuk egyébként -, de van, hogy nem pótolja azt, amit az énidő hivatott szolgálni. A befelé fordulást, a saját igényeink megérzését és figyelembevételét, illetve megadni magunknak azt, amitől leginkább fel tudunk töltődni akkor, abban az időben.

Ha leszokunk róla, és felpörgetett, kifelé forduló életet élünk, bizony elsőre nehéz visszatérni az egyedül töltött időre. Ismerek olyan embert, aki szinte semmi időt nem tölt egyedül, és nem is érti, hogy egyedül mit lehet csinálni. Hát igen, egyedül, magunkkal lenni néha nehéz, mert a csendben felerősödhetnek érzések, amelyeket a „zajjal” igyekszünk elnyomni: mint pl. a magány vagy „szükség van-e rám?” szorongató érzése, illetve „haszontalan vagyok, ha nem csinálok semmit”.
Az érzések és a szembenézés elkerülése is egy megoldás, csak nem kifizetődő. Azok az érzések akkor is ott vannak, ha nem veszünk róluk tudomást, sőt egyre erőszakosabban próbálják meg felhívni magukra a figyelmünket.

De a csendben nemcsak a nehézségek kerülnek elő, hanem a pihenés öröme, a személyes igények, ötletek, célok is, ami segít a belső harmónia megteremtésében, ami emlékeztet, hogy kik is vagyunk valójában, és ami által minőségibb életet élhetünk. Új tartalommal töltődik fel az élet, mert kiszakadunk a fárasztó mókuskerékből, türelmesebbek leszünk és máris más színben látjuk a világot.

Ha azt mondod, „nincs időm énidőre”, tudd, hogy akkor van rá a legnagyobb szükséged!
Nem lehet mindig csak adni, illetve lehet, de attól felborul az egyensúly, és kifáradunk, kiégünk, rosszabb esetben egy betegség figyelmeztet, hogy valami nincs rendben.
Segítőként korán megtanultam, hogy az tud adni, akinek van miből. Ezért is fontos, hogy figyeljünk magunkra, töltsük magunkat, és megadjuk magunknak, amire szükségünk van.

Első lépések
Kezdd el 5 perccel! Ha most tele vagy teendőkkel, és semmi időt sem fordítasz magadra, akkor ahhoz képest 5 perc már óriási lépés, nem igaz?
Hol fér bele a napodba 5 perc, amikor azt csinálsz, ami jól esik? És mivel töltenéd ezt az időt? Emlékezz, ez bármi lehet, amihez kedved van! A semmi is ér! :-)
Találd meg a helyét a napodban, és mostantól 1 hónapig tartsd is meg! Ha könnyen megy az 5 perc, emeld az időt!

Emlékezz rá: a magadra fordított idő sokszorosan megtérül!