Látod a fától az erdőt? A dolgok közelebbről olykor nehezebbnek látszanak...

Biztos te is tapasztaltad, hogy amikor az életednek egy nehéz pontjára figyelsz, mennyire leköti az energiáidat. Nem találod a kiutat, beszűkíti a lehetőségeidet, és azt, hogy örülj annak, amid egyébként a nehézséged mellett van.
Próbáltad már, hogy egy életedben lévő problémát távolabbról néztél meg?

A ma reggeli elcsendesedésemben távolabbról vizsgáltam meg az életemet. Megkönnyeztem, hogy mennyi mindenem van, aminek örülhetek, miközben minden energiámmal azon vagyok, hogy egy szakmai kérdést megoldjak. Teljesen beszippantott ez a kérdés, ráadásul annyira rágörcsöltem, hogy hiába gondolkodtam rajta, nem jött a megoldás.
Azután egy szimbólum érkezett meg hozzá, amelyben láttam, hogy én zártam be magam egy kalitkába, amelynek az ajtaja nyitva van, tehát csak ki kell lépnem rajta. Azért nem láttam, hogy ennek a kalitkának van ajtaja, mert háttal álltam az ajtónak.
A kalitkán kívül pedig zajlik az élet, tele van lehetőségekkel, amelyekkel nem biztos, hogy olyan könnyű élni, de ott vannak, és tehetünk értük.

Van választásunk.

Találó a magyar nyelvben használt „nem látja a fától az erdőt” mondás. Végiggondoltad már, hogy ez mit is jelent?
Vizuális típus vagyok, tehát már látom is, ahogy olyan közel áll valaki a fához, hogy szinte az orra hozzáér.
Nagyon őszintén, ebből a perspektívából mit lehet látni? Ha jól látsz közelre, akkor láthatod a fa törzsének barázdáit, láthatod a színét, a mintázatát, sőt, láthatod, ahogy esetleg bogarak mászkálnak rajta vagy moha borítja. Ha nem látsz jól közelre, akkor még ennyit sem látsz, csak egy elmosódott zöldes-barnás-feketés valamit. Ez lehet egy idő után lehangoló és ijesztő is, mert felmerülhet a kérdés, hogy: „tényleg, ennyi a világ?”

Ha egyet hátralépsz, akkor – a fa törzsének vastagságától és persze a lépésed nagyságától függően – láthatod, hogy milyen vastag a törzse, és talán azt is láthatod, hogy milyen fa előtt állsz.
Ha még egyet hátralépsz, valami biztosan körvonalazódni fog a fa környezetéből, és ha még hátrébb lépsz, akkor kibontakozik előtted a teljes környezet, a táj.
Ez lehet, hogy egy erdő, ami ijesztő, félelmetes, viszont már látod - ez nagyon fontos -, és van választásod a tudásod által, hogy mit kezdesz vele: ott maradsz és félsz tovább, vagy kimész az erdőből.

Az is lehet, hogy ez a fa egy réten áll, és ha távolabb lépsz, rájössz, hogy milyen fantasztikus helyen vagy, ahol azt csinálsz, amihez kedved van, mert tele van lehetőségekkel. Mennyivel jobb pl. a fűben heverészni, nézni a felhőket vagy piknikezni a családdal, barátokkal, mint állni a fa előtt szinte „büntiben”, és nézni a fa törzsének erezetét (kivéve, ha nem kifejezetten ezért mentél, mert épp egy tanulmányt készítesz erről a témáról :-)).

A hátralépés nem mindig könnyű, sőt, olykor bizony nehéz, hiszen az egy helyben állás egyfajta biztonságot adhat abból a szempontból, hogy „ezt legalább már ismerem”, ezért sokszor bátorság kell a lépések megtételéhez, de van úgy, hogy „csak” egy döntésre van szükség, hogy ebből elég. És igen, ahhoz is szükség van bátorságra és erőre, hogy szembe nézzünk azzal, hogy félünk, vagy hogy megtaláljuk a kiutat az erdőből, vagy hogy merjünk élni a körülöttünk lévő lehetőségekkel.

Az első lépés felismerni, hogy beragadtunk a „fanézésbe”, a második kipróbálni, hogy mi történik, ha egyet hátralépünk…

Nézz tágabb perspektívából az életedre,
és hozd ki belőle a legjobbat!